A kezdet...

"Nem is tudod, milyen kicsi a világ... Csak néhány ismertség kell, és máris belefér az egész a tenyeredbe..."

Az étteremben ültem, az első emeleten, valahol hátul a terem végében, csendben és végig gondolok mindent. Ez volt az utolsó trip, az utolsó alkalom, hogy bárkit is láthatok ebből a bandából és tudom, hogy valószínüleg soha máskor. Az túl egyszerű lenne.
A széken kuporogtam, néztem a többieket amint egymással beszélgetnek, nevettek és írogattak a másik zászlajára valami kedveset emlékül. Kezemben az enyém, úgy tartva, hogy ha véletlenül rápillantok, azt az üzenetet lássam rajta, amit a legjobban szeretek, talán azért, mert attól kaptam, akitől sosem vártam volna.